Leighton Meester megmutatja komikus oldalát is a nézőknek új sorozatában a Making Historyben, ahol Deborah Revere karakterét alakítja. Leighton mesél nekünk legrosszabb casting élményéről, arról, hogy melyik karakter hagyott mély nyomot benne és, hogy miért kell mindig emlékeztetnie magát, hogy 'lassítson a tempón'.

Riporter: Mi az, amiben Deborah karaktere hozzájárult színészi képességeid fejlesztése során?

Leighton: Komédia. Sima és egyszerű. Megtanultam hogyan tudom magam jól érezni bizonyos környezetben és hogy bízhatok az ösztöneimben, felfedeztem, hogy azt amit viccesnek találok hogyan alakíthatom át, hogy azt mások is viccesnek találják majd.

Riporter: Hogyan készült egy meghallgatásra?

Leighton: A legfontosabb dolog a számomra, hogy próbálok nyugodt maradni. Egy meghallgatás, legyen bármilyen is az adott szituáció nem a legmegnyugtatóbb környezet, így igyekszem megtenni mindent annak érdekében, hogy nyugodt tudjak maradni. Akkor vagyok a legfeszültebb, ha nem tudom rendesen a szöveget.

Riporter: Milyen különleges képességeket írtál bele az ünéletrajzodba?

Leighton: Nem hiszem, hogy lenne bármilyen is. Régebben beleírtam, hogy tudok táncolni, legalábbis azt hittem, de közben rájöttem, hogy nem - semmi természetes vagy veleszületett adottság. Lovaglás! Ezt már bemutattam egy kicsit a Making Historyben is.

Riporter: Mi volt a legemlékezetesebb túlélőmunka a számodra?

Leighton:  11 éves koromban kezdtem el dolgozni, sose volt folyamatos munkám. De azt el kell mondanom, hogy ha gyerekként kezdesz el dolgozni annak megvannak az előnyei és a hátrányai is. Nem mondom, hogy kevesebb probléma merült volna fel, ha később kezdem. Hosszú ideje dolgozom. Dolgoztam sok nagyszerű produkción, mint például a “Law & Order”  vagy a“CSI: Miami”. Ezek olyan dolgok, hogy sok idő eltelik hónapok, vagy akár évek amíg nem dolgozol. Végül peddig csak arra gondolsz, tényleg megéri ez? Aztán kapsz egy munkát, ami fizeti az albérleted egy kicsit hosszabb ideig, így otthon tudsz maradni és meghallgatásokra járni és egyik dolog után pedig jön a másik.

Riporter: Melyik volt a legrosszabb casting élményed?

Leighton: Voltam egyszer egy meghallgatáson, ahol nagyon szigorúan vették, hogy be kell tanulni a szöveget, megtanultál mindent pontosan, erre bemész és még csak három jelenetet sem kellett előadni. Egy másik meghallgatáson pedig a rendező egy szalagra olvasta fel a sorokat és közben a papírmunkát végezte. Csomó alkalommal volt olyan, hogy egy telefon csörgött közben. Vagy éppen a rendező végig a telefonját bújta.

Riporter: Melyik szerep hagyott mély nyomott benned?

Leighton: Curley felesége az Of Mice and Man darabban. 2014-ben szerepeltem benne, nagyon magával ragadó volt és azt hiszem az is marad. Nagy kihívás volt, hiszen minden előadást pozitívan kezdek ahogy kiállok a színpadra, és ahogy eljött az én pillanatom, behívtak a színpadra, a közönség pedig becsatlakozott. Különös időszak volt, hiszen ismertem mindenkit, akivel együtt dolgoztam, és ttudom, hogy volt valami jelentése John Steinbeck szándékának, de nem vettem észre, hogy mennyire beszippant ez a dolog. Minden este magam alatt voltam, és arra gondoltam, hogy milyen lehetett annak a nőnek. Nagyon szomorú volt, és úgy éreztem ő elég magányos, senki sem érti meg, mindenki csak ellöki és nincs senki akivel beszélni tudna.  Nagyon sokat gondoltam rá.

Riporter: Milyen tanácsot adnál a fiatalabb énednek?

Leighton:  Úgy gondolom 21 éves korig nem adnék tanácsot. Tinik... általában nem fogadnak el semmi féle tanácsot. De valószínáleg azt mondanám, amit most is folyamatosan mondogatok magamnak: Vedd lazán. Ne aggódj túl sokat, hiszen nem tudsz mindent irányítani. Közhelynek hangzik, de ez igaz mindenre az életben... Amikor egy meghallgatásra gondolok mindig azt kívánom bárcsak máshogy csináltam volna - az az igazság minden alkalommal ezt csinálom a meghallgatás végén és ennek már 20 éve - mindig visszajátszom és rájövök, ha megváltoztatom 5-10%-ban az nem tenne nagy különbséget. Nem jó dolog túlságosan kielemezni valamit.

FORRÁS:  www.backstage.com