Néhány napja, konkrétan június 27-én Leighton és a férje, Adam Brody ismét együtt mutatkoztak, sőt interjút is adtak! Ennek az eseménynek a lényege a nyári ételosztás. A videóban rögtön szóba hozza a riporter a Blair Waldorf és Seth Cohen témát (annyira látszik rajtuk is, főleg Leighton-ön, hogy mennyire a háta közepére kívánja a kérdést), ami engem inkább azért idegesít, mert folyton így szólítják őket ilyenkor. Én is örülök, hiszen mindketten kedvenceim, és mindketten pár éve ikonikus karaktereket alakítottak, boldog vagyok, hogy együtt vannak, de könyörgöm... Mindegy, egy kicsit viccelődnek a témán, utána pedig szóba kerül a szervezet, és az önkénteskedést fejtik ki nekünk kicsit. Végül a gyermekük is szóba kerül.

Egyébként én már nagyon rég nem jelentkeztem, ez pedig nem véletlen. Kittivel már beszéltem pár hete, de ide nem írtam ki semmit. Úgy döntöttem, kilépek az oldalról, mint szerkesztő. Nem mondom, hogy soha többé nem adok életjelet vagy ha nagyon pangana az oldal, nem osztok meg valamit, és persze Leighton életét is figyelemmel követem, hiszen imádom őt. Azonban nem az lesz utána az első dolgom, hogy ide kitegyem. Sajnos a sorozatát ugyebár kaszálták, ezt Kitti meg is írta, de szerencsére láthatjuk a lentre betett videóból is, hogy teljesen nem tűnt el a szemünk elől. Aztán remélem, mielőbb lesz új projekt, amire rábólint. Én köszönöm azt a pár hónapot, amíg szerkesztőként itt lehettem, a többi lapomon megtaláltok. :)

Sziasztok!! Köszönöm, hogy ilyen türelmesek vagytok velem ebben a hónapban. A következő hónap közepétől szerencsére már nem kell 7, csak 5 napokat mennem és tudok majd rendszeresen frissíteni. Addig is, hogy megköszönjem türelmeteket, érkezik is a megkezdett interjú folytatása.

RIPORTER: Nyílvánvaló, hogy Blair karaktere jelentős volt. Nem ajánlottak neked Blairhez hasonló karaktereket a sorozat után?

LEIGHTON: Nem feltétlen. Ez az, amit szeretek a munkámban, felfedezhetek különböző karaktereket, különböző tapasztalatokat szerezhetek, nem számít, hogy tévéről, moziról vagy épppen színházról van szó. Azért sikerült megtalálnom a számomra megfelelő karaktert, mert mind annyira különböznek egymástól. És ez nagyon fontos a számomra, hiszen úgy gondolom eléggé unalmas lenne, ha mindig ugyanazt kellene csinálnom újra és újra. Azonban, akár hiszitek akár nem, ezzel a dologgal még nem igazán volt gondom.

RIPORTER: Tartod még a kapcsolatot a Gossip Girl csapatból bárkivel?

LEIGHTON: Néhány legjobb barátomat a sorozatnak köszönhetem. Mint például Alice Callahan, Zuzanna Szadkowski, Margaret Colin, Nicole Fiscella és Amanda Setton. Elég sok ember, akikkel nagyon közel állunk egymáshoz.

RIPORTER: Milyen típusú karaktert alakítasz a legszívesebben?

LEIGHTON: Igazából nincs kedvencem, hiszen mind annyira különbözőek és semmit nem játszottam annyira hosszú ideig. Kivétel a Gossip Girl esetében, ott elég sokáig alakítottam egy karaktert.

Emellett azonban úgy gondolom, hogy a munkám egyik szépsége, hogy mindig más karaktereket alakíthatok, ezáltal felfedezhetek új dolgokat velük kapcsolatban és magamról is. Lenyűgöz az emberi viselkedés és leginkább ezért is tudok azonosulni egy karakterrel. A jó dolgok, a tökéletlenség, és amelyek a karaktert hibássá teszik.

Imádom az új karakteremet Deborah-t a Making Historyben! Az ő problémái olyanok, melyekkel tudsz azonosulni, azonban mégis teljesen mások a körülmények, hiszen ő egy másik időből jött és ugye ez egy időutazós vígjáték. Ez pedig nagyon érdekes és szórakoztató.

RIPORTER: Ha a hosszútávú céljaidat nézzük mi az, amit el szeretnél érni a jövőben?

LEIGHTON: Soha nem voltam elégedett az adott pillanatokban. Mindig izgatott vagyok azok miatt a dolgok miatt amik előttem állnak és a kihívások miatt, amik együtt járnak az új karakterekkel és projektekkel.

Habár szeretem a változatosságot a karrieremben, az is nagyszerű, ha valami nem változik. Ha azt mondanád nekem, hogy ugyanazt a munkát megkaptam tíz évre, akkor boldog lennék, tudod? Szeretném folytatni ezt a sorozatot és bármi is jön ezek után szeretném folytatni a színházat is. Csak jól szeretném magam érezni.

RIPORTER: Mesélj nekünk, mik a terveid erre az évre?

LEIGHTON: A Making History Márciusban jelenik meg 9 epizóddal. Rengeteg beszélgetős műsorban fogok szerepelni, interjúkat adok, fotózásokon veszek részt és ez a része eléggé szórakoztató, hiszen arról a projektről szól ami miatt izgatott vagyok és már nagyon, nagyon meg szeretném osztani mindenkivel és beszélni róla. Tehát nagyszerű az egész. Minden nagyszerű.

 

Sziasztok!! Amint azt már említettem elég húzós hónapom van, ezért mégegyszer elnézést kérek, hogy nem tudok annyit frissítei. Jövök, amikor csak tudok, és már el is kezdenék egy új interjú fordítást, ami a wonderlandmagazine.com weboldalon jelent meg mág Márciusban. Jó szórakozást hozzá mindenkinek!

RIPORTER: Szia Leighton, mesélnél nekünk egy kicsit az új karakteredről és a Making Historyről?

LEIGHTON: A Making history egy új időutazós vígjáték a FOX csatornán, Március 5-én indul, és minden Vasárnap látjatják majd a nézők este 8:30-kor a Simpson család után. Ahogy észrevesszük majd láthatjuk, hogy a humor beleillik ebbe a kategórába, valahol a Simpson család és  a The Last Men on Earth! között van. Dant Adam Pally alakítja majd. Van egy időutazó gépe, és a barátjával Chrissel utaznak az időben. Igyekeznek kijavítani azokat a dolgokat, amiket Dan elszúrt a forradalmi háborúval kapcsolatban. Rájöhetünk majd arra is, hogy az elmúlt néhány évben a karakteremmel randizgatott és hazudott mindennel kapcsolatban. Nem csak arról, hogy a jövőből jött, de azt is mondta, hogy ő találta fel a televíziót vagy a porszívót. Ez egy időutazós vígjáték, és próbáltuk nem annyira tudományos irányba elvinni az egészet. Ez egy kaland, főleg a karakteremnek. Én egy olyan vadászós-gyüjtögetős reneszánsz nő vagyok, aki a barátjával, Dannel tart, hogy egy modern világba költözhessen. Ő egy kivételes ember a modern korban, és már a saját idejében is az volt, hiszen meghaladta a korát, egyenlőséget szeretett volna mindenkinek.

RIPORTER: Mi az ami megfogott téged Deborah karakterében? Mi volt az, amire azt mondhattad, 'igen, ez egy különleges rész'?

LEIGHTON: Ő egy erős mégis sebezhető karakter. Megadta a lehetőséget, hogy viccelődhessek egy kicsit, mégis felhívhatom a figyelmet fontos ügyekre, habár a karakterem egy feminista és hisz az egyenlőségben, ez abban az időkben elég radikális ötlet volt. Akaratlanul is felfedi, hogy az emberek mennyire előítéletesek még a modern korban is. Ez elég érdekes.

RIPORTER: Hogyan hasonlítanád össze a munkát a Making History és a Gossip Girl forgatásán?

LEIGHTON: Teljesen más. Mindkettő sorozat, így azt mondom, hogy az a legnagyobb hasonlóság, a menetrend is hasonló, de teljesen más a stáb, a szereplők, a történet és az idő. A legjobb része az egésznek, hogy úgy éreztem ez egy nagyon jó tapasztalat, más színészekkel, írókkal, producerekkel, mindenkivel. Beleszólhatunk abba, hogy mit mondjon a karakterünk és ez tényleg csodálatos.

folyt köv.

Először is utólag is szeretnék nagyon boldog szülinapot kívánni kedvencünknek, aki április 9-én lett 31 éves! Másrészt hatalmas hála és ölelés Kittinek, amiért életben tartja az oldalt! Mostanában nemigen tudtam frissíteni, és nélküle nem tudom, mi lenne a lappal! Köszönöm, drága! <3 :) Most viszont végre én is hozzájárulok az újdonságok kiírásához. Egy vadiúj fotósorozattal lettünk gazdagabbak a hónapban, ugyanis pár nappal ezelőtt a Coveteur oldalára került fel három friss fotó a színésznőről, mégpedig csodás méretben, már fel is tettem őket a galériába! Remélem, lesz még több kép is idővel! Sőt interjú is készült Leightonnel, amit lefordítok nektek. Alatta eléritek az ikonokra kattintva a galérialinket a friss fotókkal! :)

Hogy írná le a stílusát: Ha egy alkalomra vagy egy eseményre öltözöm fel, stylistot alkalmazok, és igyekszem kísérletet tenni arra, hogy kilépjek a komfortzónámból. A komfortzónám őszintén szólva valahol a jóga nadrág és a farmer közt fekszik, alkalmanként egy kényelmes öltözék, ami megfelelő reggeltől estig. Nagyon ritkán öltözöm ki ennél jobban, és leginkább azért, mert így érzem magam kellemesebben. Los Angelesben élek, úgy érzem, a legtöbb helyre, ahova megyek, nem helyénvaló túl divatosan öltözni. Vannak emberek, akik sokszor kiöltöznek, de az idő nagy részében elég lenne egy farmer is. Én így kényelmesebben érzem magam, szóval így teszek.

A korai 2000-es trendek visszatéréséről: Fogalmam sincs, hogy ez visszajön-e, bár kétlem, de emlékszel azokra a nagyon fényes, nyomtatott anyagokra virágokkal vagy bármivel? Azokért odáig voltam. Minden második vagy harmadik ruhámon volt egy ilyen. Spagetti pántos, kék-fehér, fényes margaréta-nyomtatott trikó. Nem akarok visszamenni, de ha megtehetném, nosztalgikus érzés lenne.

A szabálya, amikor takarít a szekrényében: Nemrég sokat hallottam arról, hogy "fogd meg, nézd meg, és gondold át, hogy örömet okoz-e vagy sem", ugye? Hát nem ez az a tipp, ami kering az emberek közt? KonMari. Azt hiszem, valójában az a legjobb módja, legalábbis számomra, hogy legyen valaki veled, aki egy kicsit leválóbb a témáról, és tud segíteni neked. Például egy barát, aki kegyetlenebb nálad, és ő ragadja meg a ruhát, hogy neked ne kelljen. Úgy érzem, ha te megfogsz egy holmit, úgy leszel vele, hogy "Ó, de ez olyan puha, és emlékszem, amikor megvettem, és megfoghatom, talán még fel is próbálom", és jól néz ki. Azt gondolom, jobb, ha nem fogod meg, és nem jut eszedbe, mennyire ragaszkodsz hozzá. Úgy érzem, mintha ez menne az üzletekben. Úgy vannak vele, hogy "Tessék, próbáld fel, fogd, tartsd meg," te meg ragaszkodni kezdesz hozzá. Szóval próbálom nem ezt csinálni. Igyekszem, hogy valaki segítsen. Azt hiszed, hogy "Én leszek az a lány! Ezt fogom viselni majd egy nap egy tavaszi esküvőn Maine-ben!" Közben meg nem, nem te vagy az. Nem fogod viselni.

A természetesebb sminkről: Régebben nagyjából napi szinten volt rajtam smink, amikor nem dolgoztam, akkor pedig nyilván van rajtam, amikor dolgozom. Aztán mikor ránéztem a bőrömre, egyszerűen úgy éreztem, tartanom kell egy kis szünetet, és meg kell ismernem az arcomat smink nélkül. Van egyfajta fájdalmas köztes időszak, aztán hirtelen levegőt tud venni a bőröd. Úgy érzem, most vagyok önmagam, és szeretem magam smink nélkül. Szerintem ez valamiféle ciklus nálam, ahol kevesebb sminket tudok viselni, vagy egyáltalán nincs is rajtam, hiszen eleve úgy indulok neki, hogy nincs rajtam smink.

Sziasztok!! Máris érkezik a tegnapi backstage.com interjú folytatása és befejező része. Jó szórakozást mindenkinek!

Riporter: Melyik volt a legrosszabb casting élményed?

Leighton: Voltam egyszer egy meghallgatáson, ahol nagyon szigorúan vették, hogy be kell tanulni a szöveget, megtanultál mindent pontosan, erre bemész és még csak három jelenetet sem kellett előadni. Egy másik meghallgatáson pedig a rendező egy szalagra olvasta fel a sorokat és közben a papírmunkát végezte. Csomó alkalommal volt olyan, hogy egy telefon csörgött közben. Vagy éppen a rendező végig a telefonját bújta.

Riporter: Melyik szerep hagyott mély nyomott benned?

Leighton: Curley felesége az Of Mice and Man darabban. 2014-ben szerepeltem benne, nagyon magával ragadó volt és azt hiszem az is marad. Nagy kihívás volt, hiszen minden előadást pozitívan kezdek ahogy kiállok a színpadra, és ahogy eljött az én pillanatom, behívtak a színpadra, a közönség pedig becsatlakozott. Különös időszak volt, hiszen ismertem mindenkit, akivel együtt dolgoztam, és ttudom, hogy volt valami jelentése John Steinbeck szándékának, de nem vettem észre, hogy mennyire beszippant ez a dolog. Minden este magam alatt voltam, és arra gondoltam, hogy milyen lehetett annak a nőnek. Nagyon szomorú volt, és úgy éreztem ő elég magányos, senki sem érti meg, mindenki csak ellöki és nincs senki akivel beszélni tudna.  Nagyon sokat gondoltam rá.

Riporter: Milyen tanácsot adnál a fiatalabb énednek?

Leighton:  Úgy gondolom 21 éves korig nem adnék tanácsot. Tinik... általában nem fogadnak el semmi féle tanácsot. De valószínáleg azt mondanám, amit most is folyamatosan mondogatok magamnak: Vedd lazán. Ne aggódj túl sokat, hiszen nem tudsz mindent irányítani. Közhelynek hangzik, de ez igaz mindenre az életben... Amikor egy meghallgatásra gondolok mindig azt kívánom bárcsak máshogy csináltam volna - az az igazság minden alkalommal ezt csinálom a meghallgatás végén és ennek már 20 éve - mindig visszajátszom és rájövök, ha megváltoztatom 5-10%-ban az nem tenne nagy különbséget. Nem jó dolog túlságosan kielemezni valamit.